Ha nem vagyunk előfizetői a legnagyobb, legszínesebb és legcsillogóbb közéleti magazinoknak, akkor lemaradunk egy csomó lenyűgöző képről. Még pótolhatjuk a hiányt!

Ezt a fotót Lehel Jenő, a kitűnően fényképező fotóamatőr készítette 1956 november 1-jén csütörtökön, a Ferenc körúton fiáról, a 9 éves Csabáról, amint egy kilőtt ágyúval játszik.

Megismerhettünk harminc kortárs magyar művészt, meglátogathattuk otthonaikat-műtermeiket, és ami a legfontosabb: megszólíthattuk őket.

Nem vagyok boros, inkább vodkás. Ha muszáj, hosszúlépésesnek elmegyek, vagy viceházmesteresnek. Nyáron meg sportfröccsösnek. Ha nincs szóda, sörösnek is.

A Photoshop 1.0 1990-ben jelent meg, de a fotómanipuláció gyökerei sokkal régebbre nyúlnak vissza. Most megmutatjuk a tíz legeredetibb hamis fotót.

Vannak még országok, akik kíváncsiak ránk, és akikre kíváncsiak lehetünk. Akikkel nem csak gazdaságilag, de kulturálisan is érdemes együttműködni.

Hazudik a Swarovski-kristály, hazudik a kismackós képkeret, hazudik a vicces póló, ráadásul azt hazudják, hogy nem azok, amik. Pedig de. Feleslegesek.

„jövőd csak akkor van, amikor még nincs”

p.gy.

Elhagyatott pincék mélyén bujkálva lehet csak elolvasni a legnagyobb tabunak számító kötetet, melyet nagy nehezen sikerült csak megszerezni a kétes erkölcsű betűdílertől.

Elvadult tájon gázolok. Körülöttem a végtelen mocsár, egyetlen kicsi zsombék adatott, ahol megvethetem a talpamat. Vigyáznom kell, bele ne csússzam a miazmába.

És mindennek vége? Nem, csak az Állampolgári Részvétel Hetének, de talán így, most, ezért kezdődhet el valami. Vagy valaki... A lehetőség adott, éljünk vele az elkövetkező órákban.

Rutkai Bori nemzeti kincs és közszolgálati adó számomra, és csak reménykedem, hogy kinevet-kinevettek kicsit, mikor majd ezt olvassa-olvassátok.