Gyertyák még nincsenek, de találtam tegnap – amikor a  húsvéti díszeket raktam el – egy marék mécsest. Ki is teszek az  asztalra kettőt, aztán majd jövő hétre meglesz a koszorú is.

Az ember kulturálódjon néha, gondoltam két fröccs között, és el is mentem megnézni a Csató József-kiállítást. Kész szerencse, hogy csak egy emeletre van a pulttól.

Lassan december van, nem? A plázákban már áll a műfenyő, csak azért. Ja, hogy már december van. Akkor hamarosan karácsony… egyébként, hova is raktuk az adventi koszorút?

Hogy milyen egy világhírű fotós? Meglepően közvetlen. Kellemesen nyitott és jókedvű. Tökéletesen passzolt a MOME egyik hófehérre meszelt szobájához.

„Le kell fokozni a köztudatban a politikai szereplés jelentőségét” – mondta Klebensberg Kuno, és ez most még aktuálisabb, mint valaha.

Egy vezetőnek nemcsak a nyakkendője és a háttértáncosai kell hogy jól mutassanak, hanem némi retorikai készséggel sem árt, ha rendelkezik.

Hiába a sármos és vicces szerző, a zseniális történet, ha végeredményben egy elképesztően hosszú és részletes bevásárlólistát akar megosztani a nagyvilággal az író.

„Nem szeretem ezt a mai világot. Azt mondják, átmeneti idők. Csakhogy én nem kívántam átmeneti időt. Arra sem emlékszem, hogy ezt az egész életet valaha kiköveteltem volna”

A számítógépek képesek lesznek arra, hogy létrehozzák a saját komputervíziójukat, mely feltehetőleg sokkal érdekesebb lesz, mint a fényképező lencsével készült változat.

Egyes kutatók szerint akár pár évtizeden belül elérhető lehet a halhatatlanság, jó esélyünk lesz arra, hogy elhalasszuk az eddig kötelezőnek hitt túlvilági látogatást.

Milyen érzés, amikor az ember kezéből megszökik a szöveg? Milyen, amikor a dráma elszabadul? Amikor úgy tűnik, előadhatják, aztán lehet, mégse.

Képzeld el, amikor az Ember tragédiája bemutatásakor felgyulladnak a fények, és Te magadénak tudhatod, hogy egy társulat tragédiájának fekete felhőit is eloszlathattad.