Hónapok óta gyűjtöm az erőt. Mert gyorsan kiderült számomra: a december kiesik, és az október sem jó, valamint novemberben depressziós leszek, az biztos. Tehát vagy most, vagy soha. Az apropó pedig az utazás. Mert Pesten mindig csak ugyanaz van, és az is unalmas már nagyon.
A hosszú élet titka, hogy legyen kivel. Egy veteményeskerttel, egy férjjel, egy asszonnyal, egy kutyával, vagy egy fával. Csak egy legyen és oszthatatlan. A párod. És mindig legyen vele beszéd. Párbeszéd. Mert van úgy, hogy a monológ is dialóg. De beszélni kell.
A kiszivárgott hírek szerint az új sztárvársz részekből végre megtudhatjuk, miért vannak fehérben a rohamosztagosok, és az is kiderül, hogy az Endor holdja sajtból van. Hatalmas mágneses mezőkön legelésző foltos emlősök látják el energiával a galaxist, és biztosítják a Birodalom számára a tiszta fejeket.
Ok, hát megtörtént. E lapokon már sokszor dicsértem szerzőtársaimmal az nyugati emberiség csodás marketing-megoldásait, amellyel világnézetét, és ahhoz kapcsolódó üzeneteit az általa lerablott, és ezen oknál fogva rögtön primitívnek is nyilvánított kultúrákra tukmálta. Kezdtük a vallással, misszionáriusok, hittérítők, és páncélos martalócok kampányoltak Jehováért, Jézusért, Allahért, építették a monoteista brandet, és irtották a hitetleneket. Aztán kialakult a világgazdaság, és sikerült mindent mindenütt elterjeszteni, influenzát, irhabundát, internetet, iphone-t. De ilyen csillagászati szempontból is orbitális, sőt univerzális kereskedelmi akcióra azért senki sem számított.
A romantika, a petőfisándor-gatyábatáncol korszak vadászkutya-tekintetű szomorgó angyalkái, a zsabós ingben piknikező kackiás bajuszú tökrészeg urak, meg a pusztai viharban vágtató eszelősen habzó szájú paripák idejében, amikor az úri kultúra végleg visszavonult a városokba, na akkor fogant meg ez az idióta ötlet.
Jövök a project managment mítingről, lehaltol a Hans, aki nem egy booster, mondom, mire az interrupt, hát hogy adjam má’ Csergez handy nümmerjét, mert kaputt minden kapcsoló, és nem tudja szkedzsulálni az agendát. De hótziher, hogy csak egy plug-and-playre kell, mert a Csergez nagyon is was ist das, nálam az interfészben preselected. A Hans meg, hogy csak ne vcardba, mert az no access, mondom simába, de az se jó neki, inkább manuál. Persze, ki ne brózolja az asszony, funnysrác! Lol.
Honnan a vágy egy sziget után? Miért él az emberben romantikus vonzódás egy kis földdarab után, ahol csak ő az úr, ahol nem háborítja senki, ahol ledobhatja ruháit, és élhet, mint a bennszülöttek? Ahol nem üthet rajta az ellenség, mert a víz megvédi a külvilágtól? Ahol maga lehet?
A nyár heves, a kasza egyenes. Egész nap hideg fröccsöt kéne inni, úgy lenne csak tán kibírható. A légkondicionált irodák népe hunyorogva cigizik a járdán, és fel sem tudja fogni, hogy az útfelújításnak nevezett, sokezer éves eszközökkel kivitelezett baszódás hogy bírható ki az ötven fokban. A városban mindenki szenved, és iszik.
Nálunk a kertből nyílt a közért és belőle ágazott le a Patyolat. Hogy pontosan mit és miért is mosattunk ott, azt máig sem tudom, mert otthon azért volt egy szputnyikszerű hatalmas lábasunk, födéllel, és gumicső is jött belőle, de hogy a belsejében minő folyamatok zajlottak le, azt nem foghatta fel egy kisdobos. Ezt akkoriban mosógépnek hívták, képmása talán fellelhető a szocialy - avagy Gazdálkodj okosan! - játék fürdőszobai berendezései közt.
Fellobogózott autók száguldanak Európában. Általában több zászlóval, mert ha a Németországban élő horvát srác elveszi a portugál csajt, akkor mindet kirakják. Új találmány: ablakra csiptethető nemzeti lobogó. Először persze azt hittem mind követségi kocsi.
Háromnegyed nyolckor hívom a Kórházat, kész csoda, felveszi az ügyelet. Mondom, mi a panasz, tíz napja minden este egy üveg whisky, öt szivar, egyszóval hangja mint a Tom Waits, teccik ismerni. Nem tetszik. És köhög, mint egy Barkas. Négy és fél, éves, persze hogy nem, vírusos, vagy bakteriális, vagy örökletes. Igen, látta már orvos, mondta, hogy megfázott. De szeretném, ha ránéznének, mert mindig így kezdődik a tüdőgyulladás. Ki az ügyeletes? Az jó.