A Setét torony-regénysorozat különleges helyet foglal Stephen King életművében, de az első filmváltozat kicsit sem lett különleges. Sokkal inkább: összetákolt.

Még mindig. Hisz A majmok bolygója: Háború nincs egyedül azzal, hogy remekül sikerült. Pusztán még keményebb, még magával ragadóbb, mint az egyébként is kiváló előzményfilmek előző két darabja.

Tequila! Mekkora hülyeség, de a Nyomd, bébi, nyomd után mégiscsak az jutott eszembe, hogy ha lehet így, mi a francnak máshogy? Nem kell mindenkinek filmet csinálni, amíg Edgart Wright-ok is csinálhatnak!

Igen, igen! Tátott szájjal néztem, ahogy Mundruczó Kornél Cannes-ban bemutatott új filmjében Jéger Zsombor levitál. Ám a Jupiter holdjától katarzist vártam, az meg csak nem akart felhúzni magához.

Ridley Scott nem akarta, hogy más filmjében támadjanak a megmárkázott xenomorphok. Úgyhogy most nála támadnak megint. Az Alien: Covenant pont ilyen film: lelkesedés helyett hisztiből született.

Azokra a helyszínekre, és azokhoz az emberek vezet a 100 szóban a Város című előadás, amelyek és akik Budapestet olyanná teszik, amilyennek ismerjük.

A galaxis őrzői vol. 2 is csak egy újabb Marvel-film, de még mindig ez a szuperhőscsapat a legviccesebb – és most a könnyeinket is akarják. Adjuk nekik!

Állandó körforgás és egymásra ítéltség, ez az álomszerű, víziókból építkező darab szereplőinek sorsa.

A legtöbbször nem, néha igen. A Brazilok esetében lehet.

Lehet létjogosultsága egy huszadik (százhuszadik) olyan filmnek, amelyben az űrhajósok utastársa a Halál? Hát, ha így csinálják, akkor lehet. Élet. Kritika.

Lehetett volna belőle „egyszereplős”, bulvárfilm, ám a Jackie inkább arra vállalkozott, hogy egy összetört, tartását mégsem vesztő, valódi ember portréját rajzolja meg. Zseniálisan sikerült neki.

„…és bingó, végre kimúlik, aztán meglepetés…” – hőbörög az elhunyt Nawal kamaszos daccal felruházott fia, Simon, amikor megtudja, édesanyja nem kis feladatot ruházott rá és lánytestvérére.