Ha gitárzenét hallgatsz, ne tedd: a most a ritmusról és az elektronikáról szól. A két felfutó reménység, FKA Twigz és Arca az ordító bizonyíték.
Ha gitárzenét hallgatsz, ne tedd: a most a ritmusról és az elektronikáról szól. A két felfutó reménység, FKA Twigz és Arca az ordító bizonyíték.
Annak idején pozitívan indult a The Drums és a Strokes-énekes önálló karriere, mára azonban mindketten megkeseredtek. Mi történt és mi nem, de főleg: hol tartanak idén?
Ha nem ismered a Music Go Music zenéjét, itt az idő a pótlásra: a csapat 2014-es lemeze ugyanis legalább olyan nagyszerű, mint az előző.
Vajon hogy áll meg a lábán az előző évtized legvégének egy-egy kereskedelmi/kritikai kedvence? A La Roux és a Pains Of Being Pure At Heart elmesélik nekünk.
A New York-i Interpol nem ígér semmit, mégis meglep; az A Sunny Day In Glasgow pedig sokkal kecsegtet és keveset ad idei munkáján.
Amíg nem találunk valami friss jó albumot, visszatekintünk azokra, amik évközben maradtak ki – Axxa/Abraxas és Ben Frost a házban.
A Spoon mindig akkor talál ki valamit, amikor nem is gondolná az ember, ez pedig a nagyszerű They Want My Soul esetében újfejt így történt.
A Protomartyr és a Total Control úgy csűri-csavarja a klasszikus poszt-punk összetevőket, hogy friss lemezeiken az eredetiség hiánya tűnik fel a legkevésbé.
A Klaxons munkatempója szerencsére a színvonalra nem volt hatással: a friss albumra sokat kellett várni, a Love Frequencies-ben azonban bárki megtalálhatja a kedvére valót.
Az év egyik furcsa meglepetése lett a Baltimore-i Future Islands felemelkedése, azonban ha van lemez, ami megérdemelten vív ki egy szintlépést, akkor az a friss Singles.
A Perfect Pussy és a White Lung párosában három dolog közös: a menő csajok jelenléte; a kegyetlen gitárzene és a nemrég kiadott belevaló stúdiólemezek. Utóbbiakat vesézzük.
A White Stripes egykori fejese szép csendben elkészítette második önálló kiadványát, amellyel határozott lépést tesz egy szebb jövő felé.