„Én hordom a bal cipőt, rajtad van a jobb…”. Kedves gyerekek, „ma itt minden ember jó, akit megtalál egy szó.” Kedves felnőttek, tépjék le a plakát papír-lelküket, s önvizsgálatra adják oda a mellettük ülőknek. Üssenek rajta két lukat s nézzék önmagukat! Néha rémes dolgokat látnak, de ez ne szomorítsa el Önöket, valahol valamikor mi is ilyenek voltunk-vagyunk. Felejtsük el? Piát, piát ide, hordószámra! Terápiát!

Azt mondják, az egész univerzum egy nagy pukkanással jött létre. Leoldották, mint egy jókora fonalgomolyagot. Véletlenül eszébe jutott a semminek, hogy valami legyen. Először jött a szét azután az össze és a végén a vissza. Bár erősen szkeptikus vagyok efelől, mert egész életemben ezt nyomták a fejembe, s már akkor sem fért bele az, melyik robbanás hozott létre rendet?

Menni csak menni, vándorolni, s ki tudja hol állsz meg, hol az út vége….Talán ahol a vagon-sínek összeérnek? Csak menj országról országra, hazáról hazára, húzz cipőt ki tudja meddig húzhatod, mikor lesz a nyűtt cipőből…..Tedd le a cumót, aztán vedd fel újra, húzz cipőt ki tudja meddig húzhatod… Ez a sorsod? Nem, Soa, soha többé!!!

Olvadásveszély! Emberek, vigyázzanak a Mu színház bejáratánál. Elolvadt gleccsermaradványok a színház előterében. Svájci gumicsizma kötelező! Tocsogjunk együtt. Négy kockacukornak álcázott jégdarab, idáig olvadt, egyenesen orizsinál a svájciak grönlandjáról. Az egész bebugyolálva egy hatalmas zászlóval, piros alapon fehér kereszttel, egyenesen a berni medvék adománya.

Az életről úgy gondoltam régen, majd alakítom úgy, ahogy esik. De puffannom kellett sokat. Sok öröm mellet üröm, meg a szerelmi csalódások a földhöz vertek. Nehéz iga. De felálltam. Mi ez az egész? - kérdeztem magamtól, miközben levertem a port a ruhámról. Apám azt mondta: keress, keresd az igazat, a jót, de nézd meg jól! Találtam. Hidat. Átmentem. Ez is kegyelem.

20 év. Hosszú utazás, elkopott bakancstalp, meg-megáll, néha vissza kell nézni. Porlepte vándorút, koreográfiákba csomagolt elemózsia. Hátán fémtükör, mozdulatokban megcsillanó napkorong. Belenéz ő is. Gondolat-emlékek kimerevítik az ereket a fején. Most éppen visszagondol a kezdőpontra. 1986. Most utoljára. Ultima Vez. Izzik a föld, izmai pattanásig feszülnek. Leveszi a tükröt a hátizsákról, belelép. Indul a film. Ez az ő filmje. Wim Vandekeybusé.

Rájöttem, az egész világ egy Hatalmas Ritmus. Lehetne. Pampararéram pam pam. Ezt mindenki ismeri. Egymást már cseppet sem, de azon morfondíroztam, mi lenne, ha egyszer egy kesztyűben dudálnánk, egy ritmusú hat nyolcados ketyerékkel a mellkas mögött, stresszmentes szívzörejek adnák a basso continuo alapot, kattogó agyak fortissimója, amik előre vinnék a világ menetét. Egy gondolat bántana minket, s egyszerre topognánk (stompolnánk) a hideg pályaudvaron, ahol mindenkit felvesz a közeledő egyfolytában ti ti, ti ti-t csattogó vonat. Pam, pam. ÁÁl-mo-dom. Tá ti ti.

Álljunk meg egy szóra! Vagy kettőre. Grétsy László tanár úr mondaná, ha lenne még ez a műsor a Tv-ben. Szubjektív valóság. Ebből a párosból érdekességképpen a valóság szó izgat, s még érdekesebb, hogy más kultúrában, s nyelvben ez a szó igencsak mást jelent.

A nagy nevekkel mindig küszködik az ember. Mindent leírtak már róla, nemzedékeknek adott jövőt, s tudást. Mit lehet ehhez még hozzátenni? Csak egy darab élményt, egy szösszenyetni „ez igent”, a „de jó, hogy láttam”-ot, s a „kár, ha kihagytam volnát”.

Azután jött egy szimpi valaki, aki olyan mosoly-csillagot viselt a homlokán, mint én – és újból felhúztam a rolót. Mert nem tudtam más lenni, én ilyen vagyok, s elfogadtam magam ilyennek. Azzal a rohadt sok sérüléssel és fájdalommal a raktárban. De azt is tudtam, ki kell pakolnom a „cuccot” a raktárból és el kell szállíttatnom.

José Arcadia Limón. Az igazán nagy nevek megérdemelnek egy kicsit többet, mint egy pár sor a Ki kicsodában. Sokunknak ez a név nagyon sokat jelent. De most igazán bajban vagyok. Nem tudom, róla írjak-e, vagy a látott műveiről a Müpában. A legegyszerűbb, ha mindkettőről.

Tavaszi Fesztivál és húsvét: ilyenkor ideje van a Jézus-történeteknek. A tévécsatornák ontják a különböző feldolgozásokat és a Tavaszi Fesztivál színes palettáján is megjelenik az egyik legrangosabb mű, kivételesen rangos megjelenítésben. Ugyanaznap este az egyik csatornán a Jézus Krisztus Szupersztár megy, érdekes gondolati párhuzam fogalmazódik meg bennem.