És viszi a kokót Kolumbiából. Csak kicsit túlzok, ha azt írom, hogy Tom Cruise-nak szárnyakat ad, de az biztos, hogy a Barry Seal: A beszállító címszerepében remekül érzi magát. És nekünk se rossz közben.

A Setét torony-regénysorozat különleges helyet foglal Stephen King életművében, de az első filmváltozat kicsit sem lett különleges. Sokkal inkább: összetákolt.

Még mindig. Hisz A majmok bolygója: Háború nincs egyedül azzal, hogy remekül sikerült. Pusztán még keményebb, még magával ragadóbb, mint az egyébként is kiváló előzményfilmek előző két darabja.

Tequila! Mekkora hülyeség, de a Nyomd, bébi, nyomd után mégiscsak az jutott eszembe, hogy ha lehet így, mi a francnak máshogy? Nem kell mindenkinek filmet csinálni, amíg Edgart Wright-ok is csinálhatnak!

Igen, igen! Tátott szájjal néztem, ahogy Mundruczó Kornél Cannes-ban bemutatott új filmjében Jéger Zsombor levitál. Ám a Jupiter holdjától katarzist vártam, az meg csak nem akart felhúzni magához.

Ridley Scott nem akarta, hogy más filmjében támadjanak a megmárkázott xenomorphok. Úgyhogy most nála támadnak megint. Az Alien: Covenant pont ilyen film: lelkesedés helyett hisztiből született.

A galaxis őrzői vol. 2 is csak egy újabb Marvel-film, de még mindig ez a szuperhőscsapat a legviccesebb – és most a könnyeinket is akarják. Adjuk nekik!

A legtöbbször nem, néha igen. A Brazilok esetében lehet.

Lehetett volna belőle „egyszereplős”, bulvárfilm, ám a Jackie inkább arra vállalkozott, hogy egy összetört, tartását mégsem vesztő, valódi ember portréját rajzolja meg. Zseniálisan sikerült neki.

Itt már a jövőben járunk, és azt látjuk, amit egy különlegesen hétköznapi férfi láthat.

Hatásos és szórakoztató új olasz film a mozikban: Teljesen idegenek. Nem csak jó az alapötlete, de tulajdonképpen ki is tart a végéig. Tökéletes program az újévre.

A Zsivány Egyes elegánsan, de döcögősen készíti elő küldetését, ám amikor végre elindul (beindul!), tisztességesen behősködi magát oda, ahova meg akar érkezni. És azon a helyen, így, nem lehet veszíteni.