A Sing Street című felemelő tinédzserfilm csodálatos soundtracket csinál a felnőtté válásból. Írországban játszódik, de játszódhatna bárhol.

Emlékezz! Atom Egoyan váratlanul döbbenetes bosszúfilmje eltemeti a holokauszt utolsó túlélőit. De abba a sírba belefekszünk mi is.

Már a címe is, nem igaz? Mike és Dave esküvőhöz csajt keres. Hát várhatunk ettől bármit? Az a poén, hogy nem várhatunk, de kapunk.

Nicolas Winding Refn annyira beképzelt, hogy még a saját filmjével se áll szóba. Pedig ha beszélnének, a Neon démon biztos a fülébe súgná, hogy hé, te félistenség, ennek már semmi köze a kúlsághoz.

 Egy film, ahol a fiatalok és az öregek is egymásra találnak, bár Újlaki Dénes sokat cigizik.

A már kicsit sem új román újhullám csak nem akar unalmas lenni. Hát hogy is lehetne az, amikor Az alsó szomszéd is arról szól, ami van. Illetve, ami nincs.

Érzelemdús ünnepekhez rendelt, romantikus klisékből összetákolt sztártalálkozókat mozikba küldeni az én szempontomból öléggé átlátszó húzás – de most nem az én szempontom a fontos.

Épp itt az ideje, hogy valami igazán lehengerlő szemétről írjak. Támadás a Fehér Ház ellen 2. – London ostroma. Aki szereti a fergetegesen ostoba akciófilmeket, ki ne hagyja!

A nagy dobás nem csak a legszórakoztatóbb mozi a legutóbbi gazdasági világválságról, de azért is nagy meglepetés, mert hiába hihetetlenül mókás, súlyosan ránehezedik a mellkasunkra.

Ez nem kritika, hanem rajongói nyílt levél Sly-nak címezve. Régen meg kellett volna írnom, de a Creed után már nem halogathatom tovább.

Például a Truman című spanyol-argentin filmben. Különösebb felhajtás nélkül érkezett a mozikba, de nagyon meghálálja, ha felfedezzük magunknak!

Az ébredő Erő csodálatosan becsomagolt ajándék a rajongóknak, saját maguktól – azaz egy hozzájuk hasonló rajongótól. Én többször is sírtam. És azt akarom, hogy mindenki sírjon majd, úgyhogy nagyon óvatos ez a kritika.