A Hang nélkül 2. kifejezetten jó film, viszont szinte semmi újat nem mutat az első részhez képest.

Az Egy igazán dühös ember úgy ízig-vérig Guy Ritchie-film, hogy szinte rá sem ismerni benne a rendezőre.

Csodás lenne, ha a Zack Snyder: Az Igazság Ligája kapcsán nem csak feltételes módban írhattam volna le a cikk címét.

A Disney könnyen lehet, hogy új klasszikust alkotott - még ha a Raya és az utolsó sárkány ezt leginkább az időzítésnek köszönheti.

Ben Affleck karaktere kosárlabda-edzőként keresi a visszautat az alkohol és a trauma sötétjéből.

„Egyszer egy időben, szép Spanyolországban élt egy kicsi bika, úgy hítták, hogy Ferdinánd.”

Ahogy McDonald's-láncból, úgy Amerikába jöttem-ből is pont elég lenne egyetlen darab.

Hogyan festene az Egy makulátlan elme örök ragyogása pandémiafilmként? Erre a kérdésre ad közepesen jó választ a Little Fish.

Az Idétlen időkig tiniverziója nem tűnik hatalmas ötletnek, de úgy kellett, mint egy falat kenyér.

A Malcolm és Marie-t kevesen fogják igazán szeretni, de annál több diskurzust lehet folytatni róla. No meg arról, hogy Rév Marcell volt az operatőr. 

A Palmer egyszerre sablonos, de szívhez szóló vezeklésdráma és különleges, újszerű LMBTQ-történet.

Az ifjú nyomozó remek humorral és meglepően komor fordulatokkal képezi antitézisét korunk nosztalgiafilmjeinek.