Egy nagy malacperselynyi ronccsá inflálódott bankjegy kell ahhoz, hogy a játszótéri napközis játékok gyerekzsivaját a vérgőzös élethalál-küzdelem váltsa fel. Ez a Squid Game.

Enyedi Ildikó legújabb filmje korántsem éterien szép, de ilyen megkapóan még sosem ábrázolták a fájdalmat és szerelmi csalódást.

A Stillwater fullasztóan pesszimista analízise szerint a nyugat többé már nem képes kommunikálni saját magával.

A feudális Japántól a bibliai próféciákon át a képregényhorrorig, az Iron Maiden tizenhetedik stúdióalbumával ismét megmutatja, hogy a legnagyobb zenészeket miért könnyű összekeverni a félistenekkel.

A Profil forradalmiságából sokat elvesz, hogy saját utódja beelőzte, más erényein viszont nem csorbít.

A Hang nélkül 2. kifejezetten jó film, viszont szinte semmi újat nem mutat az első részhez képest.

Az Egy igazán dühös ember úgy ízig-vérig Guy Ritchie-film, hogy szinte rá sem ismerni benne a rendezőre.

A gördeszkás lány alkotói indiai filmként próbálnak eladni egy amerikai koncepciót, és közben még egy jótékonysági gördeszkaparkot is felépítenek.

Korunk egyik legjobb humoristája kreativitásba fojtotta az elmúlt egy év bezártságát és magányát, ez lett az Inside.

Helyenként illogikus, eléggé kiszámítható, de mégis veszettül izgalmas az Oxygen című új francia sci-fi-thriller.

Az Ádám almái rendezőjének legújabb filmje, Az igazság bajnokai is bravúrosan egyensúlyoz látszólag egymást kizáró műfajok és hangulatok között.

Csodás lenne, ha a Zack Snyder: Az Igazság Ligája kapcsán nem csak feltételes módban írhattam volna le a cikk címét.