Kicsit talán sokat ült soron következő lemezén a Black Lips csapata, a kiváló Underneath the Rainbow azonban percek alatt elfeledteti velünk ezt az apró-cseprő sérelmet.

Legutóbbi munkája óta nagy változtatásokat eszközölt a Metronomy kvartettje, a csapat új lemezének arculata amennyire meglepő, pont annyira üdvözlendő is.

A Real Estate kedvelői számára nem tartogat nagy meglepetéseket a csapat harmadik sorlemeze, az Atlas azonban mégis ügyesen kerüli el az önismétlés csapdáját.

A Cheatahs tagjait nem lehet beteges innovátorokként megbélyegezni, ám ez nem jelenti azt, hogy ne tudtak volna összedobni egy színvonalas shoegaze-zsánerlemezt.

Olyan sokat kellett várni a CEO név mögé bújó svéd férfiú második lemezére, hogy már nem is nagyon üt minket szíven az, hogy milyen elszomorító lett a végeredmény.

Haláli albummal jelentkezik a gyermekcipőit lassacskán ki-kinövő Sacred Bones kiadó, a válogatás pedig kitűnő alkalmat nyújt egy kis poszt-punk régészetre.

Szurkos erdőbe csalogat a Have a Nice Life nevű shoegaze/drone/ambient zenekar, második albuma pedig (noha nem tökéletes), mégis pikáns falatnak számít.

Nem kell tovább keresni az év első igazán nagyszerű albumát: ezt ugyanis az angol, masszívan pszichedelikus Temples tálcán kínálja fel nekünk.

Ha szereted a poszt-hardcore-t, de nem ismered a Big Ups csapatát, akkor most itt az idő: első stúdióalbuma ugyanis figyelemre méltóan nyitja az év gitármezőnyét.

Egy kicsit mi is cikinek éreznénk a 2013-as lemezek kései analizálását, ha nem a Cut Copy legutóbbi munkájáról lenne szó, ami a tavalyi év elsőszámú bulikorongja lett.

Bár a tavalyi év vége felé jelent meg, eddig sajnos nem volt időnk értekezni M.I.A. legutóbbi lemezéről, pedig a Matangit igazán kár lett volna kihagyni.

Aki karácsonyi ajándékként Dido válogatást kapott, annak jól indult az újév. Itt volt már az  ideje az új albumnak, négy sorlemez után ez kötelező is.