A román újhullám legfontosabb rendezőjének Cannes-ban rendezői díjjal elismert, új filmjének főszereplője: a korrupció. Ami helyettünk éli az életünket.

A Kubo és a varázshúrok nem olyan animációs mozi, amely közben a szülő nyugodtan nyomkodhatja a mobilját. Fejben-lélekben ott kell lenni a gyerekkel – de az élmény feledhetetlen.

Cannes-ban idén szenzációként ünnepelte a sajtó, aztán a zsűri figyelemre se méltatta a Toni Erdmannt. Nagy mozi, de nem adja könnyen magát.

A Sing Street című felemelő tinédzserfilm csodálatos soundtracket csinál a felnőtté válásból. Írországban játszódik, de játszódhatna bárhol.

Megint van egy kis egyoldalú balhé számos néző és a kritikusok között, most épp a Suicide Squad – Öngyilkos osztag kapcsán. Eszembe jutott erről egy történet. 

Emlékezz! Atom Egoyan váratlanul döbbenetes bosszúfilmje eltemeti a holokauszt utolsó túlélőit. De abba a sírba belefekszünk mi is.

Már a címe is, nem igaz? Mike és Dave esküvőhöz csajt keres. Hát várhatunk ettől bármit? Az a poén, hogy nem várhatunk, de kapunk.

Nicolas Winding Refn annyira beképzelt, hogy még a saját filmjével se áll szóba. Pedig ha beszélnének, a Neon démon biztos a fülébe súgná, hogy hé, te félistenség, ennek már semmi köze a kúlsághoz.

Tele van a főváros poszterekkel, melyeken két zord tekintetű férfi néz rá az utazóközönségre – ők az Outcast című friss tévésorozat főhősei. Azért olyan megviseltek, mert akár kisgyermekekből kell (szó szerint is) kiverekedniük az ördögöt.

Fel kéne már keresni egy igazi mágust, legyen kedves, mondja meg, mi kell ahhoz, hogy egy videójáték filmváltozata igazán jól sikerüljön.

Éppen azért, mert heti rendszerességgel leadja a tévé. No és persze a kocsiverseny miatt!

A már kicsit sem új román újhullám csak nem akar unalmas lenni. Hát hogy is lehetne az, amikor Az alsó szomszéd is arról szól, ami van. Illetve, ami nincs.