Fél tucat évet kellett várni a HEALTH soron következő nagylemezére, de sajnos nincs az a mágia, aminek hatására igazán megszeretnénk a Death Magic-et.

Ingben-zakóban fellépő szívdöglesztő huszonéves pasi, akinek még Macbookja is van! East India Youth igazi főnyeremény, de nem csak külső jegyei miatt.

Ritkán előz meg akkora várakozás lemezt ma, mint amekkora a Tame Impala aktuális albumának terített meg, és bár a Currents elsőre nem üt nagyot, idővel szépen elhessegeti a panaszfelhőket.

Három zenekar passzírozta magát kettő lemezbe... Az ingerküszöbön felül azonban csak a Hop Along tud merészkedni, a Wavves és a Cloud Nothings pedig alulteljesít.

Holly Herndon 35 éves korára lett az újiskolás elektronika úttörője, a Bully tagjai pedig fiatalságuk ellenére jutottak dicséretesen messzire. Mindkét produkció friss lemeze kiváló.

Változó keménységű zenekarok nyújtottak hasonlóan meggyőző teljesítményt az esztendő során, és nem gondolná senki, hogy bármi közös van a Torche és a Wolf Alice-ban.

A Muse aktuális lemezére három évet kellett várni, Giorgio Moroderére pedig harmincat, a végeredmény pedig, az összérték tekintetében, mindkét esetben közel azonos.

Nagy-Britannia nem hagyja magát. A The xx lelke első nagylemezével bizonyít, a Franz Ferdinand és a Sparks pedig közös erővel hat azokra, akiknek van humorérzékük.

Zajtenger, sistergő gitárhang és kvázi-slágerek. Ezekben utazik az Unknown Mortal Orchestra és a Metz is, élvezetes színvonalat azonban csak az egyiküknek sikerül nyújtania.

Amerika és Európa, az elektronika és a gitárzene feszül egymásnak Shamir és The Tallest Man On Earth lemezein, győztest pedig szerencsére nem egyszerű hirdetni.

Két teljesen eltérő produkció készített két, nem teljesen eltérő hangulatú lemezt, LoneLady és az Alabama Shakes szürkeárnyalatos popja pedig nem csak az őszhöz passzol.

Bolond britek és egy kívülálló svéd-malavi koprodukció kerül sorra a héten. A The Very Best és a Django Django oda is napfényt importál, ahol a felhőktől nem látszik semmi.