Halvány, anyagában mintás abrosz, rajta kis fehér tál, benne túró, villával széttörve, tejföllel egyengetve, apróra vágott hagyma, pirospaprikával meghintve. Paradicsom. Mellette tegnapi a kenyér ugyan, de szépen szelve, amott meg só és egy csupor tej. Az egész lefedve foltos esti fénnyel, ahogy a nap még utoljára átjátszik a lombok között. S zene, ahogy csak Haydn tud derűt varázsolni, még a gyomrunkba is.

S hogy milyen a világ? Olyan gyönyörű, hogy elképzelni nem is lehet. Olyan, amilyennek akkor látszana, ha nem olyan emberek néznék, akiknek állandóan hiányzik valami belőle.

„A kúria legintimebb helye nem az ebédlő, vagy a fogadó, vagy a könyvtár. Itt valami olyasmi született, amit a föld egyetlen pontján sem látni. Ez a méhes. El kell képzelni Berzsenyit nyáron, a sugárzóan forró napon, augusztusban, amikor ebéd után a szikrázó udvaron átmegy, hóna alatt Horatiusával és néhány papírral, amelyre ódájának vázlatát vetette.”

Az orosz lélekre sajátosan jellemző az a vonás, ahogy benne a közösség és az egyén problémái szívet gyötrően találkoznak. A társadalmi változások nem oldják meg automatikusan az egyéni életproblémákat, az egyéni megváltás keresése pedig vak a szenvedés társadalmi okaira. Regények sora született e feloldhatatlannak tűnő problémáról, de ki bírna elviselni egy szerelmi vallomást, amelyet ilyen súlyos gondolatok terhelnek?

„Az ördöggel szerződni nem kell. Félnetek jó lesz.” Így olvassa a szöveget Jean, aki ismeri a Faustot. „Az ördöggel szerződni? Nem kell félnetek. Jó lesz.” Így olvassa Joseph, pedig nem is tudott olvasni, míg az ördöggel össze nem akadt.

A külhon azon szülötteit, akik évtizedeket töltöttek nálunk, szeretjük magyarnak tekinteni. Druschetzky György (Georg Dru¾ecký) tehát magyar zeneszerző, hiszen nemcsak, hogy több mint harminc évig élt Magyarországon, de itt is halt meg.

Lajtha László Koncertszonátája nem pusztán virtuóz versenydarab fuvolára és zongorára. Azzal, hogy átértelmezi és megújítja a versenyművek hagyományos mozzanatát, a kadenciát, sajátos perspektívából láttatja a szabadság és a kötöttség, az egyén és a közösség, az önmegvalósítás és a konformizmus dilemmáit.

Minden tanár frontharcos, különösen azok, akik kicsikkel foglalkoznak. Elvont problémákkal bíbelődni, könyvtárazni, kutatni biztonságos, könnyed elfoglaltság. Mint a hátországi szolgálat a háborúban. De felelősséget vállalni nap mint nap azzal, hogy a következő generációt neveli az ember, irgalmatlanul nehéz.

Természetes elvárásunk, hogy egy variációs zenemű témájaként szolgáló zenei gondolatot minden egyes variációban jól hallhatóan felismerjük. Eszünkbe sem jut, hogy ezért külön még dolgoznunk is kellene, s hogy a darab jó része így nem is a fülnek, hanem az értelemnek szól.

Nem sűrűn fordul elő, hogy utcazenészek demonstrációt tartanak. Múlt héten mégis megtörtént, igaz, lényegében csak percekig tartott, ám ennyi is elegendő volt ahhoz, hogy a Moszkva téri demonstráció elérje célját.

Sztravinszkij szerint a zene nem fejez ki semmit. Bármekkora is a kísértés hát, hogy a Dumbarton Oaks Concerto-t programzenének tekintsük, ez nem járható út. S valóban, ez a zene nem utánoz, hanem előírást ad, vagy ha úgy tetszik, nem leírja a mintát, hanem adja. S hogy mire?

Schubert 1819-ben komponált zongoraötöse saját, két évvel korábban komponált daláról kapta elnevezését. A kvintett negyedik tétele a Pisztráng című opusz énekszólamára íródott variáció. A két művet azonban ennél erősebb kötelék fűzi egymáshoz: együtt különleges történetet írnak számunkra.